Személyesebb

Azt mondják a lány gyerekeknél két hóbort közül az egyik biztosan felszínre tör előbb utóbb: vagy a lovak, vagy a fotózás. Megerősítem. Ráadásul mindkettő és nem múltak el az idővel.

A fotózás mindig ott volt. Ha jobban belegondolok valamelyik szülő kameráját bitoroltam hacsak lehetett. Édesapám remek hobbifotósként előhívott, nagyított. (Meg lovagolt is, de az egy másik történet.) Rém izgalmas volt az elvonulás a sötét wc-be, a vörös fény meg annyira misztikus. Édesanyámnak festő-restaurátor művész munkájához nélkülözhetetlen volt a minőségi gép, nyilván időről időre elkértem Canonját. Tűéles és elképszető szép színvilág járt vele. Első saját gépem mégis Nikon lett, egy még analóg F80. Lenyűgözött a képeinek melegsége, telítettsége, a dinamikatartomány és persze az autofókusz.

Jöttek gépek (Sigmák, Sony), diplomák (agrármérnök, mérnök-tanár, kynologus). Mikor 40 lettem feltettem a kérdést miért nem foglalkozom hivatásszerűen azzal ami annyira adja magát?

Így történt, hogy 2 évig a szegedi egyetemen alkalmazott fotográfiát tanultam. Ezzel elmélyítettem és hivatalossá tettem "kapcsoltunkat". Az utóbbi években már hivatásosként dolgozom.

A nagyobb és összetettebb feladatokban vannak segítőim. Kapcsolatot tartanunk kollégákkal, mesterekkel, mert előremutató szakmai kérdéseket vagy új trendeket megvitatni.